Fábián Janka - Karácsonyi napló

"Rolli szerint még rajta is túlteszek, olyan buzgón vezetem a naplómat – valósággal megszállottja vagyok ennek a csinos kis könyvecskének, aminek a krémszínű, selymes lapjain úgy siklik a tollam, mint a szán a frissen lehullott havon. Mindkettő remek érzés, és a karácsony illataival, fényeivel, ünnepi hangulatával szinte mennyei békével tölti el a lelkemet."

Ónody Hedvig az első havazáskor kezd naplót írni 1849 november végén, amikor hírt kap arról, hogy a nemrég eltűnt öccse lehet, hogy egy bécsi kórházban fekszik…

Fábián Janka legújabb kisregénye a Márciusi napló majdnem szerves folytatásaként is felfogható, csak most Rolli udvarlójának nővére és egyben legjobb barátnője, Hédi gondolatai által követhetjük végig a cselekményt.

Elbeszéléséből átérezhetjük a nemrég levert szabadságharc okozta mély traumát, a Haynau iránti gyűlöletet és a család saját traumáját, mivel a családfő Komárom ostrománál a csatatéren maradt, míg Dánielnek nyoma veszett. Rolli édesapja egy magándetektívet fogad fel, hogy Bécsben kutasson utána leendő vejének, aki bíztató hírekkel érkezik, így a könyv cselekményének legfőbb kérdését az szolgáltatja, hogy vajon sikerül-e megtalálni szeretett testvérét?

Miközben a nyomozás és a keresgélés folyik, mi belecsöppenünk a hó borította Pestbe, ahol felavatják az újonnan elkészült Lánchidat és Hédi által megtapasztaljuk, milyen érzés a Duna fölött átkelni rajta. Természetesen Rolli is fontos szerepet kap a történetben, együtt járnak színházba Hédivel, így képet kapunk arról a búskomorság mellett, milyen volt a korszakban az élet a teátrumokba. Itt ráadásul a főhősnőnkre felfigyel egy világos után itt maradt orosz katona, ezáltal pedig azt is megtudjuk, hogyan viszonyultak a magyarok a Ferenc Józsefet kisegítő muszkákhoz. A könyv történetével foglalkozóként öröm volt olvasni azokat a részeket, amikor Hédi betér Heckenast könyvesboltjába, ahol többek között egy korabeli újdonság is a kezébe akadt.

Miután megtudják, hogy talán megvan a keresett családtag, az ünnepet Bécsben töltik, ezzel képet kapunk magáról az oda vezető út viszontagságairól, és arról, hogyan ünnepelték a császárvárosban a karácsonyt és az újévet, előbbinél még a korabeli ételek is előkerülnek.

Az írónő a többi művéhez hasonlóan itt is gördülékeny és szép stílusban meséli el, mit jegyzett le naplójába a főszereplőnk. A fő cselekményszál izgalma mellett természetesen előrukkol a rá sokszor jellemző váratlan csavarral is, ami még jobbá teszi az olvasmányélményt. Külön érdekesség, hogy sokszor még a naplóírással kapcsolatban is olvashatunk tanácsokat, melyek között a legfőbb a következő:

"[..] a naplóírásnak nem szabad kötelességgé válnia, az a legjobb, ha kellemes és élvezetes elfoglaltság marad, amiben örömünk telik."

A mindössze 220 oldalas kötet nagy részében kegyetlenül hull a hó és hózik. Ezért is érdemes a Szeretet Ünnepén olvasni, mivel a sodró lendület és a kiválóan belekevert történeti ábrázolás mellett, ha éppen nincs csapadék, garantáltan olyan érzést kelt, mintha fehér Karácsonyunk lenne.

Sásdi Tamás